man and woman holding hand of toddler walking on grass field

A válás. Ez a szó mindenkinek ismerős. Közvetve vagy közvetlenül mindannyian találkoztunk már vele. Hallottunk róla vagy érintett bennünket. Gyermekként vagy szülőként/párként.

Ez egy folyamat, ami nem a válással kezdődik és nem is azzal ér véget. Meggyőződésem, hogy a két fél közötti kommunikáció mozgatja az eseményeket, akár előnyös, akár hátrányos irányba. Ez a kommunikáció a folyamat elején mindenbizonnyal részben barátságos, alkalmanként lehet vitákkal fűszerezett is. A viták később erőteljesebbé vagy egészen hevéssé válhatnak. Végül a felek márcsak az egymás közti erőfitogtatást látják, a győzni akarást és a másik elnyomását. Megkockáztatom, hogy néha “bármi áron”. Vajon szükséges ez?

A kapcsolatok nagy százalékában a gyerek a tét. Legalábbis látszólag. A háttérben a szülők harca bontakozik ki. Sok esetben a gyerek csak “egy ok” vagy “eszköz” ahhoz, hogy az egyik vagy másik fél jobban érvényre juthasson. A gyerek kiszolgáltatott helyzetben van. Sorsa a szülök döntésétől függ. Pontosítok: a bíróság, az ügyvédek és úgy a szülők döntésétől. Attól függően, ki az “erősebb” és ki hogyan kommunikál. Hatalmi harc. Hol van a gyermek? Őt ki kérdezi meg? Az ő érdekeit ki képviseli?

Mit gondolsz, milyen hatással van a gyermekre, ha a szülők békés(ebb)en oldják meg a válást? 

Szerinted létezik olyan mód, ami elősegíti ennek a folyamatnak a békés lefolyását és a szülők közötti kommunikációt?